Lehet, hogy rosszul itéltem meg?! Tettem fel magamna a kérdést.........
Nem tudtam hogy mit gondoljak. Fogtam magam felálltam és elkezdtem könnyeimmel küzködve az ajtóhoz futni. A hátam mögül hallotam ahogyan Tom ordít utána.
- Állj meg, kérlek állj meg!- Ordított Tom. De én csak futtatom nem is tudtam merre is megyek valójában csak elöre minél meszebb innen. Felszálltam a buszra szerencsére arra amire kellet. Még mindig nem tudtam hogy mit gondoljak. Leszálltam buszról és sétáltam a házunkhoz. Tom már ott várt rám.
-Szépség csakhogy idejöttél ugy megijedtem.- Mondta kissé rémülten.
Kezdett átkarolni és ovatosan megcsókolni. Én már nem ellenkeztem csak át adtam magam a puha meleg csókjának. Majd utána látta hogy közben zokogok a fejemet a mellkasára hajtottam és percekig igy álltunk a zuhogó esöbben. Ugy éreztem hogy egyszerüen már nem birok tovább elen állni neki.
-Bea, kérlek ne haragdj rám! Nem akartalak megbántani.
- Csssss!- Tettem az ujjam a szájára. - Nem haragszok. És ujra megcsókoltuk egymást.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ugy átkoztam azt aki felhívott. És Áron volt az . Kinyomtam a telefonom és fojtatam a csókolozást. Ekkor egy autó fékk csikorgásátt hallottuk de nem foglalkoztunk vele. Egyszer csak azt vettem észre hogy a kocsi felénk tart. Probáltam Tomot el lökni de mikor meglátta hogy milyen veszély fenyegett minket elém ugrott. Az autó elüttöte. Ott feküdt körülöte vértócsa volt. Én oda rohantam hozzá.
-Kérlek tom tarts ki tarts ki!- Ugy sírtam hogy alig bírtam megszólalni.
- Hivjon már mentött!- Ordítottam a kocsibol kiszálló embernek. És elájultam.
Mikor felébredtem egy fehérszobában voltam. Rögtön Tomra gondoltam . Hol lehet Tom?. Körül néztem és megpillantotam magam mellet egy másik ágyon. Teli volt kábelekkel. Fel keltem és oda siettem hozzá.
-Jaj, Drágám!- Mondtam kesernyésen.- Ugy szeretlek sosem mondtam de szeretlek!
- Hallok ám mindent Szépségem!- Nyitotta ki a szemét.
-Ugy örülök, hogy jól vagy. Elsem hiszed hogy menniyre agodtam érted.- Közelebb hajoltam és adtam egy puszit a szájára. Közben kopogtak az ajtón. Lizáék voltak azok.
-Sziasztok! De jó, hogy mindketten jól vagytok!- Rohantak oda mindannyian és öelgetekk meg minket.
-Hellosztok! Köszi, hogy eljöttetek. Bocsi a tegnapiért. Nem akartam ugy elrohanni de nagyon össze voltam zavarodva.
-Semmi baj drága!- Mondta Áron.- De ha nem gond akkor most rendezzünk egy rögtönzött megbeszélést.
-Perzse persze! A tegnapi után ez csak természetes.- Válaszoltam késségesen.
-Akkor felvázolnám a gondolataimat. Azt beszéltük meg nélküled, hogy mi lenne ha mind a két zenekar egyszerre kezdené meg a pájafutását. Az az együtt mennétek koncertezni. Belgium, Anglia, Németország és még sok nagyon szép helyre.
-Jaj ez nagyon jó ötlett. - Ujjongtam és ugrottam a lányok nyakába. Majd megcsókoltam Tomot. Mindenkinek leesett az ála mikor ezt meglátta. Bill félre is hívott.
-Te elfelejteted amit mondtam neked?- Kérdezte kissé furcsán.
-Nem nem egyáltalán nem feljtettem el!- Vágtam rá rögtön.- De szerintem Tomot rosszul itélted meg és ezért én is. Dalt írt nekem és megmentett, hogy ne engem üssön el a kocsi.
-Lehet, hogy igazad van. Erröl mégbeszélünk.- Tördött bele.
Bejött az orvosunk.
-Jó napot kivánok.- Üdvözölt minket.- Hogy vannak?
- Jó napot kivánunk! Én jól vagyok öszönöm szépen.- Válaszoltam
-Én is jól vagyok most már, hogy ő velem van.- Karolta át a derekam és húzott magához közelebb.
-Á értem.- Kacsintott egyet a doki.- Ma estére még bent kell maradniuk de ha minden rendben van hnap önökért jöhetnk és haza mehetnek.
-Köszönjük Doktor úr. Viszlát!- Mondta az én Tomom.
-Viszlát!
A többiek elköszöntek és elmentek. Azt beszéltük meg, hogy holnap ha megkapjuk a záró jelnetésünket akkor hivjuk őket. Már későre járt. Tom oda tolta az ágyát az enyém mellé.
-Szeretlek szépségem!!- Mondta és mielött még válaszolni bírtam volna kptam egy tűzes csókot. Majd összebujva elaludtunk.........
Hát nem lett valami hosszú de most ennyi...... Na tessék komenntelni!!!! (Vagy felvenni msn-re és írni h tetszik e vagy sem!!! msncim: emcsimaci@hotmail.com
